Menu

Hibahely-kereső rendszerek, lökésgerjesztő generátorok

Hibahely-keresés

A hibahely-keresés folyamata

A Megger kábelhiba-kereső berendezéseinek széles körű választéka a lehető legnagyobb minőségi szintnek megfelelően került kifejlesztésre, illetve legyártásra, annak érdekében, hogy a hibahely-behatárolási, valamint diagnosztikai vizsgálatok minél egyszerűbben elvégezhetők legyenek kis-, közép-, és nagyfeszültségű kábeleken egyaránt.

A hibahely-keresés több lépésben valósítható meg, a hibahely jellegétől függően. Egy impulzus-visszhang mérést végezve szakadások, rövidzárak egyértelműen meghatározhatók, nagyohmikus hibahelyek előzetes behatárolásához (előbehatárolás) pedig különböző NAF-módszerek állnak rendelkezésre.

Az előbehatárolási módszerekkel le lehet csökkenteni azt a területet, amit tüzetesebben át kell majd vizsgálni a pontos hibahely-meghatározáshoz (utóbehatárolás). Az egyik legismertebb előbehatárolási módszernek az ívstabilizátoros módszer (ARM) tekinthető, amihez az impulzus-visszhang készülék mellett egy lökésgerjesztő generátorra és egy ívstabilizátoros egységre van szükség.

Az előbehatárolás által kapott eredmény általában még nem kellő pontosságú, ezért ezt egy következő lépésnek kell még követnie. Az utóbehatárolás – hibahelytől függően – általában egy lökésgerjesztő generátorral és egy lökőhullám-vevő készülékkel történik, de rövidzárak, illetve más nem hallható átütéseket eredményező hibahelyek esetén, például hangfrekvenciás rendszerekkel, vagy szaggatott DC-feszültség kiadásával lehetséges a behatárolás. Az utóbehatárolással a hibahely már kellő pontossággal meghatározható ahhoz, hogy az kijavítható legyen.